Rendkívül kiélezett mérkőzéssel nyitották a felek a 2025/26-os döntőt: hiába vezetett háromszor is a Brassó, a Gyergyó húzta be az első összecsapást.
Corona Brassó (1.) - Gyergyói HK (2.) 3-4 (2-1, 1-1, 0-1, 0-1) H.U.
Gólok: 05:04 D. Levin (Valchar, Boriszenko, 1-0), 12:37 Gerads (Fejes, EE, 1-1), 18:57 Cornet (D. Levin, EE, 2-1), 26:03 Orban (Haaranen, 2-2), 28:39 Piche (D. Levin, 3-2), 48:59 Gerads (Williams, EE, 3-3), 73:28 Gerads (Orban, Tranca, EE, 3-4)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 0-1
Cseppet sem indult zökkenőmentesen a döntő első mérkőzése Brassóban: alig kezdődött el a mérkőzés, egy palánkhiba miatt rövidebb időre megállt a játék. A tempóból azonban nem esett ki a hazai együttes, David Levinnek köszönhetően pedig meg is szerezte a vezetést (1-0).
A harmad felénél Valchart szórták ki, amiből egyenlített a Gyergyó: Dallas Gerads közeli lövése jutott át Adorjánon (1-1). Igaz, itt is volt némi közjáték, hiszen a gólt hosszasan videózták a játékvezetők, mire döntésre jutottak.
A kiállítások sora azonban korántsem ért véget, előbb Csiszer kapott öt percet, majd három perccel később Tranca követte csapattársát a büntetőpadra. Az utóbbi azonban egy páros kiállítás lett, Valchar is pihent két percet. Ezt az emberelőnyt viszont már nem vesztegette el a Brassó, Philippe Cornet vette vissza a vezetést a kék-sárgáknak a harmad vége előtt (2-1).
Vendégemberelőnnyel folytatódott a meccs a szünet után, ami ugyan kimaradt, de nem sokkal később egyenlített a címvédő: Brance Orban egy kapáslövéssel megszerezte csapata második találatát (2-2). A 2-2-es állás azonban nem sokáig tartott, Sebastian Piche távoli lövése megpattanva a kapus előtt irányt változtatott, ami így lett jó a kék-sárgák számára (3-2).
A harmadik harmad elején nem igazán játszottak a felek teljes létszámban, hol az egyik oldalon, hol a másikon ült, vagy ültek kint játékosok. Egy hazai öt perces kiállítás során tudott ismét előnyös gólt szerezni a vendégek, ezúttal is Gerads lövése talált utat a brassóiak kapujába (3-3).
A rendes játékidő utolsó 10 percében mindkét csapat az addigiaktól eltérően sokkal fegyelmezettebben játszott, így nemcsak újabb kiállítás, de újabb gól sem született.
Az első három harmadhoz képest dinamikusabban kezdték a felek a hosszabbítást, Adorjánnak és Rinnének is résen kellett lennie már az első percekben is. Egyre csak fokozódott a tempó és a hangulat is, amit egy kiállítás szakított meg, komoly előnyhöz jutott a Gyergyó.
Közel 10 másodperc volt még vissza a kiállításból, amikor egy kapu előtt pattogó korong Gerads korcsolyájáról Adorján kapujába jutott (3-4).
A Gyergyó ezzel a győzelemmel elvette a Brassó pályaelőnyét, a csapatoknak azonban nincs sok idejük gondolkodni ezen a mérkőzésen, hiszen 24 óra múlva ismét bedobják Brassóban a korongot.
Matthew Myers, társ-vezetőedző, Corona Brassó:
„Úgy gondolom, a srácok elképesztő meccset játszottak. Felvettük a versenyt egy nagyon-nagyon erős csapattal, amely ráadásul sokat pihenhetett. Tudtuk, hogy egy rendkívül intenzív és fizikális mérkőzés vár ránk. Többször is vezettünk ma este, és jól játszottunk.
Jól teljesítettünk a támadóharmadban, és a pálya többi részén is elvégeztük a feladatunkat. Végül azonban az ellenfél emberelőnyei döntöttek, míg a mi támadóharmadban elkövetett kiállításaink megbosszulták magukat. Ebből gyorsan tanulnunk kell.”
Szilassy Zoltán, vezetőedző, Gyergyói Hoki Klub:
„Nagyon kemény mérkőzés volt, a szokásosnál is hosszabb, majdnem egy teljes harmaddal. Nem is tudom pontosan, mikor szereztük a hosszabbításban a győztes gólt. Elég lassan kezdtünk a koronggal, nem tetszett, ahogy játszottunk. Túl passzívak voltunk, és nem voltunk elég határozottak – egy döntőben ez a minimum elvárás, hogy elvegyük az ellenféltől az időt és a teret.
Ugyanakkor amikor nálunk volt a korong, nagyon pozitívan játszottunk. Az első és a harmadik kapott gól is jó példa arra, hogy egy kicsit passzívak voltunk, és túl sok időt és teret adtunk az ellenfélnek. A cseréink első fele sem tetszett, ahogy kiviteleztük, illetve a cserehosszok sem voltak megfelelőek. A második felében viszont jobbak voltunk.
Beszéltünk erről, és a második harmadtól, illetve a hosszabbításban már úgy játszottunk a koronggal, ahogyan mindig szeretnénk: támadóharmadban tartottuk, hosszú korongbirtoklásaink voltak. Így helyzeteket tudtunk kialakítani, miközben ellenünk talán legfeljebb két komoly lehetőség adódott.
Végül egy szép, úgynevezett „hátsó kapufa” góllal lezártuk a meccset. Természetesen örülünk, de ez még csak az első nap, ezért pihennünk kell, jól kell enni és inni, regenerálódni, és készen kell állnunk a holnapi napra. Holnap jobbak akarunk lenni, mint ma.”