“Ma is eggyel kevesebben lettünk”

Gyergyó - FEHA19 4-2 (1-0, 2-2, 1-0)

Markus Juurikkala, vezetőedző, GYHK:

“Nyilvánvalóan örülök a győzelemnek. Örülök Patriknak, ma nagyon jól teljesített a kapuban, nagy védései voltak azokban a pillanatokban, amikor szükségünk volt rá, szóval ez is egy nagyszerű dolog. Ugyanakkor, kicsit hasonlóan a péntekihez, úgy gondolom, nem értük el a szintünket a meccsen. Az ellenfélnek is elismerés jár, szerintem jól játszottak és megnehezítették a dolgunkat. Ők egy jól felkészített csapat, jó a szerkezetük, szóval elismerés az ellenfélnek is. Mi a hétvégén mintha ott lettünk volna fejben, de aztán mégsem igazán. Szóval a játék nem úgy ment, ahogy szerettük volna. Szóval, ismétlem, kiváló a hat pont, ez a maximum, amit szerezhettünk, és ezt meg is kaptuk. De még van mit dolgozni azon, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy jobbak legyünk.”

Tokaji Viktor, vezetőedző, FEHA19:

“Kifejezetten nagyon jó mérkőzést játszottunk. Hosszú idő óta ez nálunk tendencia, azt is tudjuk, hogy minden sorozat valamikor véget ér. Ma ért véget a győzelmi szériánk, de én nem érzem magunkat semmilyen szinten vesztesnek. Szembe jött velünk a Gyergyó, tudjuk, hogy milyen képességekkel rendelkezik és ők a harmadik harmadban szinte csak túléltek és védték a kapujuk előterét, mi pedig egy gólra voltunk tőlük. Kifejezetten közönségszórakoztató mérkőzés volt, de nem igazán volt ma szerencsénk. A második harmadban pont emiatt, vagy ezek miatt a dolgok miatt kicsit frusztrálttá váltunk és ott elvesztettük valamennyire a fonalat, leginkább érzelmileg. Aztán a harmadik harmadban visszatértünk a jó szokásainkhoz, és ott nagyon jó tempót tudtunk diktálni. Nem sikerült betalálnunk, de ettől függetlenül én büszke vagyok a srácokra és megyünk tovább, dolgozunk tovább. Tehát semmi nem történt, a liga egyik legjobb, ha nem a legjobb csapata ellen játszottunk az ő otthonukban egy kifejezetten jó mérkőzést, és benne volt a levegőben a pont vagy a pontoknak a szerzése.”

Brassó - DEAC 6-4 (2-1, 3-3, 1-0) 

Matthew Myers, társvezetőedző, Corona Brassó:

„Sok gól esett, a második harmad elején nagyon erősen kezdtek, átvették a vezetést, és komoly nyomás alá helyeztek minket. De elismerés jár a fiúknak: kitartottunk. Tudtuk, hogy elkövettünk néhány hibát, amivel lehetőséget adtunk nekik, de nem estünk szét. Mentünk tovább, tovább és tovább, és végül eleget tettünk ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést. Nyilvánvalóan nagyon fontos volt az üres kapus gól is, amellyel nagyjából egy perccel a vége előtt lezártuk a meccset. Nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel. Ez kiváló helyezést biztosít számunkra a bajnoki tabellán, ami nagyszerű. Ugyanakkor még sok a munka. Ez most az utunk eleje, a következő hat hét kulcsfontosságú lesz. Nagyon örülünk az eredménynek, de innen tovább kell lépnünk, és még egy szinttel feljebb kell jutnunk.”

Vaszjunyin Artyom, vezetőedző, DEAC:

„Mindig jó közel maradni az ellenfélhez. Jó volt a kezdés, az első öt perc a miénk volt, aztán két eladott korong következett: egy a támadóharmadban, egy emberhátrányban. Ez két gólunkba került. Ugyanakkor mi is szereztünk egy gólt emberelőnyből, így még rendben voltunk. A második harmad egy kicsit őrültre sikerült, szerintem mindkét csapat elveszítette a fejét, túl sok gól esett. A második harmad végére elég rosszul nézett ki a helyzet, és gyakorlatilag csak túlélni próbáltuk a rengeteg kiállítást. Sokkal, de sokkal okosabban kell játszanunk, ha olyan csapatok ellen akarunk nyerni, mint a Brassó, amelynek elképesztően jó támadói vannak. Okosabbnak kell lennünk. A harmadik harmadban a Brassó próbálta tartani az eredményt, kicsit a biztonsági játékra álltak rá. Nekünk is voltak helyzeteink, de túl sok energiát vesztettünk a saját harmadunkban. Ez van. Két jó meccset játszottunk ezen a túrán, a Gyergyó ellen is közel voltunk, és most is. Tanulnunk kell ezekből. Még mindig van három mondhatjuk újoncunk, akik ezen a két mérkőzésen játszottak. Ez jó tanulási folyamat számukra, de természetesen van különbség a két csapat között. A játékosaink mindent megtettek, amit csak tudtak. Ennek ellenére továbbra is okosabban kell játszanunk, mert ilyen hibákat nem követhetünk el a liga élcsapatai ellen. Mentálisan is erősebbnek kell lennünk.”

DAB – UTE 6-4 (2-1, 4-0, 0-3) 

Hetler Ádám, vezetőedző, DAB:

“Először is szeretnék jobbulást kívánni a sérültjeinknek, ma is eggyel kevesebben lettünk, innen is jobbulást kívánunk Pásztor Jocinak, megyünk be a kórházba meglátogatni. Az utolsó hazai Erste Liga mérkőzés után szeretnénk köszönetet mondani a szurkolóknak is, ezen a négy meccsen remek hangulatot teremtettek számunkra. Az Újpestnek és nekünk is mások a céljaink, mi gyengülünk, ők még igazolni is tudnak, de ez a mai a szív diadala volt. Biztos vagyok abban, ha végig van jég Dunaújvárosban, nem így alakul az idei szezon, több játékosunk maradt volna, persze a sérüléseket sajnos nem lehet kivédeni. Meg akartuk mutatni ma, hogy az utolsó hazai Erste Liga meccsen mi van még bennünk és szerintem sikerült is. Bár lassan röplabda csapat szintű létszámunk van, megyünk tovább szerdán a BJA-hoz, aztán várjuk a bajnoki rájátszást, remélhetőleg addig két-három játékos visszatér a csapatba.

Jason Morgan, vezetőedző, UTE:

“Gratulálok a Dunaújvárosnak, keményen és a mérkőzés nagyobb részében jobban játszottak. Nehéz úgy játszani, hogy a helyünk már be van biztosítva, nem is sikerült mentálisan úgy nekivágni a meccsnek, ahogy kellett volna. Az ötperces emberhátrány és a két kapott gól után elkezdtünk egyénieskedni, ezzel jöttek a hibák is. Túl sok mindent akartak egyedül megoldani a srácok, ahelyett, hogy vettek volna egy mély levegőt és kapaszkodnak a meccsbe. Két harmad után 6-1 volt, nem azt láttam, amit szerettem volna két meccsel a playoff előtt, de ebből is tanulnunk kell. A harmadik harmadban, amikor végre elkezdtünk dolgozni, kiharcoltuk az emberelőnyöket, amelyekkel élni is tudtunk. Ezzel a felfogással kellett volna az elejétől játszanunk, de gratulálunk a Dunaújvárosnak, ők 40 percig megtették ezt, ezért is alakult így az eredmény.

Csíkszereda - BJA HC 2-3 (0-1, 1-1, 1-0, 0-0, 0-1) szétlövés után 

Antal István, másodedző, Csíkszeredai Sportklub:

“Nagy szükségünk lett volna erre a két pontra mindenképpen, és úgy is álltunk bele a mérkőzésbe, hogy hajlandóak vagyunk ezért mindent megtenni. Nem kezdtünk a legjobban, eléggé ránk jöttek, volt néhány jó gólhelyzetük, de szerencsére nem sikerült betalálniuk. Ezután stabilizálódtunk hátul, és kezdtünk építkezni. Az első megszerzett góljuk egy kicsit sokkolt, nagy védelmi hibából benéztük. Mentünk tovább, majd egy beleéréssel sikerült egy második gólt szerezniük. Úgy gondolom, elég jó karaktert mutattunk újra, de folyamatosan ott tartunk, hogy csak fel tudunk jönni, vissza tudunk mászni. A srácok nagyon hittek benne, nagy energiákat mozgattak meg. A végén hat az ötben sikerült egyenlítenünk. Sajnos, a ráadásban nem jött össze, a rávezetés meg mindig lutri, most megint nem nekünk jött össze. Nem tudunk mit kezdeni ezzel. Így alakult. Elég szomorúak vagyunk, de az élet megy tovább, és dolgozunk tovább, készülünk a rájátszásra.

Kangyal Balázs, vezetőedző, BJAHC:

“Sok olyan mérkőzésünk volt ebben a szezonban, ami hosszabbításban ért véget. Volt, amikor sikeresebbek voltunk, az év elején, aztán utána nagyon nem, hullajtottuk a pontokat. Egy ki-ki meccs kerekedett ebből, aminek szerintem a közönség borzalmasan örült. Azt nem lehet elvenni egyik csapattól sem, hogy mindent kint hagyott a jégen, és megtett mindent a győzelméért. Ilyen a sport néha. A szétlövésben van egy szerencse faktor is. Idáig nem nagyon volt szerencsénk az elmúlt másfél hónapban, akármilyen jól játszottunk, úgyhogy most ez egy kicsit, hál' Istennek, fordult, és sikerült megadni a sanszot magunknak, hogy tudjunk játszani szerdán még egy mérkőzést, azért, hogy esetleg a hatodik helyet megszerezzük. Mind a két csapat játékosai előtt le a kalappal. Ez egy klassz hokicsemege volt szerintem, és a nézők is élvezték.