A Corona a két idegenbeli siker után hazai jégen is magabiztosan diadalmaskodott, így szerdán akár söpréssel ünnepelhet történelmi aranyérmet az FTC ellen.
A brassói összeállítás ezúttal sem tartogatott sok meglepetést, MacQueen mester a bevált recepten ne változtass alapon a megszokott három fő sorral küldte fel övéit a jégre, a negyediket a fináléban jobbára epizodista Rokaly-Boldizsár, Rares duó alkotta. A ferencvárosi védelembe visszatért Roth, az előző meccsen megsérülő Hrabal viszont nem volt, a cseh így Marvával bekkelt a második egységben, míg Boros Kärmeniemivel ment a harmadikban. Ezúttal Turcotte is itt kezdett Nagy Gergő balján, Tóth Gergővel egészült ki a Fradi negyedik, magyar sora. A kapuk előtt természetesen Dubeau és Arany állt.
Nem estek egymásnak a csapatok, döntőhöz képest elég vérszegény első harmadot láthattunk, kevés lövéssel és ütközéssel, ennek megfelelő hangulattal. Az első kiállítást az FTC kapta az 5. percben Boros kapu előtti megmozdulásáért, Blackwaterék veszélyeztettek, a vendégek hátrányos egysége a bravúrokat is bemutató Arany vezetésével kivédekezte. Négy percre rá a Fradi is megpróbálkozhatott első előnyével, a vendégkapu mögött Arannyal ütköző Sillsre fújták rá a kisbüntetést, ebből sem lett gól. 13:17-nél viszont megszerezte a vezetést a Brassó, Gliga és Lowney szaladt el egy kontrával, a bal oldalon elszelelő román csatár tökéletes ütemben tette át a vele érkező amerikai védőnek, aki olyan erővel varrta be a hosszú sarokba, hogy utána hálókorrekcióra volt szükség (1-0). Nem sokáig örülhettek azonban a hazaiak, a Ferencváros második fórját már kihasználta: a visszatérő Rothnak tették le a pakkot a kékre, Dubeau elől a saját védője takarta ki a kilátást blokk helyett, a kapus így semmit sem látott az elemi erejű löketből – a keresztléc alá vágódó lövés azt jelentette, hogy az alapszakaszgyőztes majd’ 125 percnyi gólcsend után volt ismét eredményes a döntőben (1-1).
A középső harmad 1:51 percnyi áthúzódó vendégelőnnyel indult, megnyomta a Fradi, de Dubeau állta a sarat. A kiegészülés után viszont veszélyes passzokat engedett meg magának hátul az FTC, ha úgy tetszik, a brassói egyenlő létszámos letámadás fórt kamatozott Boros kilőtt korongja után. Ezt azonnal, 5 másodperc alatt megbüntette a Corona: Piché szúrta rá hátulról, VanWormer zavart Arany előtt, talán hozzáért, talán nem, mindenesetre neki adták a gólt (2-1). Kisvártatva Kestilä előtt adódott komoly egyenlítési lehetőség, kettejük különcsatáját Dubeau nyerte. Végig élesebbnek tűnt a Brassó, egy páros kiállítás után Kóger kiugratása után Sills is magabiztosan fejezte be ziccerét, ezekkel nem tudott mit kezdeni a kiszolgáltatott helyzetben lévő Arany – 3-1 a meccs felénél. Fodor Szabolcs időkérése következett, hiába: a zöld-fehérek kihagyták helyzeteiket, újabb hazai kontrából újabb gól következett, ezúttal Williams tehette be közelről (4-1). Még mindig csak a 33. minutumban jártunk, amikor Nagy Gergő hozott vissza gyorsan valamennyit a ferencvárosi reményekből, a csapatkapitány Crespi szenzációs passza után mattolta Dubeau-t teljesen üresen (4-2). Mindennél többet elmond erről a szezonról és a jelenlegi Erste Ligáról, hogy a döntőben ez volt mindössze a második magyar találat (FTC-részről az első): az előző mérkőzésen Kóger ütött egyet 3-0-nál, ezt leszámítva 16 légiós (vagy honosított) gól született a finálé első három felvonásán, ami a mérkőzés végére 17-re nőtt.
Egy támadóharmadban elkövetett felesleges Turcotte-kiállítással indult a záró etap, átvészelte a Ferencváros, de újabb két perccel messzebb került a zárkózás lehetőségétől. Kétgólos előnye tudatában jól kontrollálta a mérkőzést a Corona, veszélyes lehetőségeket nem engedélyezett az ellenfélnek, mi több, sok esetben inkább a vendégharmadban folyt a játék. Bulielhozatalban is jobbnak, a kapu előtt is határozottabbnak tűnt a többet tüzelő és hatékonyabb Brassó, a védelem és Dubeau is stabilan állt a lábán, az utolsó harmad jelentős része gyakorlatilag komoly és tudatos budapesti helyzet nélkül csorgott le, az egyenlítésre reális esély a játékkép alapján nem mutatkozott. Fodor Szabolcs hamar lehozta kapusát, de LaPorte is csinált egy teljesen felesleges kiállítást, ez jól jellemezte az egész meccset – Valchar üres kapusával minden kérdésre pont került, a Brassó megérdemelten húzta be a harmadik meccset is, és szerdán akár söpréssel ünnepelheti története első Erste Liga-aranyérmét hazai közönsége előtt.