Edzői nyilatkozatok a negyeddöntős párharcok ötödik meccse után.
UTE–BJAHC 3-4
Jason Morgan, vezetőedző, UTE: „Csalódott vagyok az eredmény miatt. A srácok egész este keményen küzdöttek, visszajöttünk kétgólos hátrányból az első harmad végén, aztán a másodikban belőttünk egy emberelőnyt, amivel vezettünk, majd le is adtuk az előnyt egy peches megpattanó lövéssel, ami előtt elvesztettünk egy bulit a saját harmadunkban. Onnantól bárki nyerhetett volna, szerintem jobbak voltunk, többet lőttünk és több lehetőségünk is volt, de mindkét oldalon akadtak minőségi helyzetek. A hosszabbítás ilyenkor külön műfaj, egy szerencsés vagy szerencsétlen megmozdulás dönthet. Az első ráadásban volt egy meg nem adott gólunk, de hamar túlléptünk a sokkon, jól reagáltunk. Majd jött a 3-3, vagyis jött volna, de még vizes volt a jég, és talán akkor is az volt, amikor végül belevágtunk. Aztán minden gyorsan történt, a korong valahogy túljutott Mikin, a többiek pedig addigra már elkönyvelték a védést, talán azért nem is reagáltak. Ez van, ilyen a hoki, túl kell lépnünk ezen és készülni a hatodikra, azt el kell lopnunk, de egyébként is mindig meccsről meccsre haladunk, és addig nincs vége, amíg az egyik fél meg nem szerzi a negyedik győzelmet. Nem lesz egyszerű, egyre több a sérültünk, az előzőn Bogesic, ma Kiss Dani esett ki, meg kell nézni, ki milyen állapotban van, és az alapján összerakni a pénteki tervet.”
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJA HC: „Két oldalról közelíteném meg a látottakat. Az első az, hogy mindenki, aki sporttal, vagy éppen jégkoronggal foglalkozik, az kalapot kell, hogy emeljen az összes ma játszó játékos előtt. Bár a végén nekünk volt szerencsénk, de erre a meccsre mindkét csapat büszke lehet. A másik, hogy nekem azért nagyon kedves a mai este, mert a topsorunk, Molnár, Schlekmann, Keresztes, amikor én kezdtem az edzősködést, és a Kisstadionban még nem volt tető, és a síphoz hozzáfagyott a szám, ezek a srácok már ott voltak ebben a családban. Most pedig így tudtam az első sort pályára küldeni, ez elég nosztalgikus volt, és valamit mutat abból, hogy miben vagyunk egy kicsit más, mint a többi klub.”
DEAC–DVTK 4-6
Vaszjunyin Artyom, vezetőedző, DEAC: „Nehéz megmondani, hogy mi hiányzott. Talán jobb felkészültség 1-2 játékostól. Öt gólt kaptunk egyéni hibákból. És ha egy ember hibázik egy hatalmasat, akkor játszhatsz bármilyen taktikával, összedől az egész. Most itt nyilván mondhatnék neveket, de fölösleges. Ha a legjobb hátvédünk ad fonákkal egy keresztpasszt, amiből gólt kapunk úgy, hogy ellenfelünknek az emberelőnyön kívül momentuma sem volt, és ha 1:0-s vezetésnél történik ez, az nehéz mentálisan. Nem mindenki hozta azt, amit kellett volna. Más esetben lehet 1-2 embert lehetett volna „pihentetni”, leültetni, de a mi helyzetünkben erről szó sem lehet. Ez olyan, mint egy dominó, egy elindult és amíg 5-öt nem kaptunk, addig ez a lavina nem állt meg. De, ha pozitívumot kell keresni, akkor az a harmadik harmad. Ott megmutattuk, hogy tudunk így is jégkorongozni. De fegyelmezett játék nélkül, ha 15 emberünk van, minden játékosra szükségünk van. Nem lehet 15-ből 8 ember egy meccsen használva, mert mindenkire szükség van, és mindenkinek felkészülve, sikerre éhesen kell jó dolgokat csinálnia.
Vas János, másodedző, DVTK: „Érzelmileg biztos, hogy hullámvasút volt, mind a játékosoknak, mind a szurkolóknak, mind az edzőknek. Eléggé laposan kezdődött a mérkőzés, habár szerintem az elején is kontrolláltuk a mérkőzést. A lövésarányból is kiderül, hogy az egész mérkőzésen is tudtuk az akaratunkat kivitelezni. Az emberelőny utáni kapott gól nem jött jól, de szerencsére jól reagáltuk le. Tudtuk, hogy mi a dolgunk, erre készültünk. Nyilván, mindig jó, ha az első harmadban szerez 3 gólt, néha sikerül, néha nem. A játékosaink mindent is megtettek 60 percen keresztül, amit kértünk tőlük. Ez a playoff, amiben vannak hibák természetesen, de itt minden azon múlik, hogy a hibákat hányszor követjük el és a hibák után hogyan reagál a csapat. Ma az 5-3 és 5-4 után is jól reagált a csapat. Bíztunk magunkban, tudtuk, hogyan kell kivédekezni azt a hat és fél percet. A srácok a szívüket-lelküket kitették a jégre.”