A továbbra is menetelő UTE mindhárom erdélyi mérkőzésén eredményes volt Sam Coatta, ez is döntő volt abban, hogy ő lett a negyedik játékhét legjobb játékosa.
Megkezdte a ponttermelést az Újpest amerikai légiósa, aki két évvel ezelőtt csapata pontkirálya volt az alapszakaszban: a 2021/22-es idényben 39 meccsen 26 gólt és 19 gólpasszt tett a közösbe. Most sem tétlenkedik, a nyolc eddig meccsből csak a DEAC elleni találkozón nem talált be (cserébe viszont kiosztott ott két fontos gólpasszt), egyébként viszont igen, 1-1 góllal jelentkezett mindannyiszor.
Nagyon örültek az újpesti drukkerek a visszatérésének, vastagon benne van abban, hogy pazar rajtot vett a finn légióval megerősített csapat, ahol ráadásul a magyar játékosok is remek játékkal járulnak hozzá az eredményekhez.
„Természetesen mindenki abban bízik, hogy az aktuális bajnokságban jó startot vegyen, de sorozatban nyolc megnyert meccsel indítani, az tényleg lenyűgöző – fogalmazott Sam Coatta weboldalunknak. – Mindig magasan vannak az elvárásaink, de ami eddig történt, az tényleg nagyszerű."
Mi ennek a mostani sikerszériának a kulcsa?
Úgy gondolom, legalábbis nekem most ez az érzésem, hogy lovagoljuk azt a bizonyos hullámot. Azért gondolom ezt, mert saját magamon sem éreztem, hogy olyan túlságosan jól menne a játék, de a korong csak jön és jön. Jól helyezkedem, a csapattársaim nagyon jól játszanak körülöttem, és mindig megtalálnak az üres területeken. Furcsa játék a jégkorong, néha nem kell a legjobbnak lenned, de a korong mégis megtalál, majd megy a kapuba. Máskor meg lenyűgözően játszol, de nem találod el a kaput. Ez a szépsége, ha egy győztes csapatban játszol: nincs meg a nyomás, felszabadultan játszhatsz. A kapusainkkal a hátunk mögött minden esélyünk megvan minden egyes meccsen, hogy győzzünk, és ez nagyszerű.
Mi a csapat legfőbb erőssége ezzel együtt?
Keményen dolgozunk és tényleg együtt, egységben játszunk. Azt hiszem, minden egyes meccs előtt remek játéktervünk van, ezt követve haladunk előre. Nem gondolnám, hogy eddig a legjobbunkat nyújtottuk, de mindig megtaláltuk az utat a győzelemhez, ami nagy erény. Ismételni tudom magam, a kapusainkkal minden egyes este megvan az esélyünk a győzelemre, és ehhez nem is kell a legjobb formában játszanunk – ők ott lesznek a hátunk mögött, amikor kell.
Mit gondolsz a csapat magyar játékosairól? Vannak egészen fiatalok, így Balázsi Márton, Szabó Rácz Maxim, Nádasy Márton, Laskawy Ferenc, de olyanok is, akik pár éve már élvonalban játszanak, de még fiatalok, így Pokornyi Dávid, Kovács Alex, Kovács Sebestyén. Ők is ponterősen, jól játszanak.
Tényleg fantasztikusak a csapatban. Ráadásul a legutóbbi erdélyi túrán egy magasabb szinten kellett teljesíteniük, a szerepük is felelősségteljesebb volt, mert hiányzott néhány meghatározó játékosunk. Őrület egyébként, hogy néha én magam is elfelejtem, milyen fiatalok. Nagyon jó a hozzáállásuk, és ez a kulcs ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, és meghatározó szerepük legyen a csapatban, ahogyan ez előfordult legutóbb.
Ha már itt tartunk, te hogy élted meg ezt az erdélyi túrát?
Az utazás jó volt, nyilván hosszú egy ilyen túra, de 8 ponttal jöttünk haza, ez gyönyörű. Nem könnyű ezeken a pályákon játszani, a szurkolók hangosak, az ellenfelek nagyon jók, miközben téged gyötör a fáradtság az utazás miatt. De élvezem, mert eközben sok időd van arra, hogy a csapattársaidhoz közelebb kerülj, és hát ne felejtsük el, a jégkorong miatt töltünk ott sok időt, és ez klassz dolog.
Amikor igent mondtál az UTE hívására, már láthattad, hogy milyen lesz a csapat kerete. Ez számított a döntésednél?
A keret nagy részét ismertem akkorra, és nagy hatással volt rám, hogy milyen remek játékosok maradtak, és az új érkezők is felkeltették az érdeklődésemet. Emellett sok jó dolgot hallottam Markusról, egy fiatal finn edzőről, aki hatalmas energiával dolgozik. Szóval ezek kifejezetten számítottak, amikor újra aláírtam a klubhoz.
Megbántad, amikor két évvel ezelőtt elszerződtél a csapattól?
Két évvel ezelőtt szerettem volna visszatérni az új szezonra is a csapathoz, de nem ment. Nem bántam meg, így alakult. Nagyon élveztem és boldog voltam, hogy tapasztalatokat szereztem Németországban, és nagyszerű volt Svájcban is játszani az elmúlt időszakban.
Követted a magyar jégkorongot az elmúlt másfél évben?
Egy kicsit igen, és tudom, hogy nehéz volt az UTE számára az előző idény. Izgatott voltam a visszatérést illetően, és azon vagyok, hogy hozzásegítsem a csapatot, hogy visszatérjen a győztes útra.
Megmaradtak azért kapcsolatok a csapattársakkal?
Persze, sok játékossal és a stábtagok közül is többekkel nagyon jó kapcsolatban vagyok, ez is segítette abban, hogy visszatérjek erre a szezonra Újpestre.
Hová futhat ki ez a szezon?
Mint csapat, már tudjuk, hogy bárkit megverhetünk ebben a bajnokságban. Szóval innentől kezdve meg kell értenünk, hogy a többiek, akik vendégségbe jönnek hozzánk, a legjobbjukat fogják nyújtani, erre kell készülni. Minden meccs hatalmas nagy harc lesz, de önbizalommal kell játszanunk, hiszen tudjuk, ha beletesszük a munkát, a kis apró dolgokat, amik szükségesek a győzelemhez, és emellett a kapusaink is jól teljesítenek, mindig lesz esélyünk győzni.
Mivel tudsz kikapcsolódni a hoki mellett?
Nagyon élvezem a várost, Budapestet. Gyakran csak sétálgatok a barátnőmmel, és végigbeszélgetjük a sétát. Az idő remek errefelé, és rengeteg gyönyörű hely van, amit érdemes felkeresni. Emellett szeretek olvasni, gyakran főzök, és nagyon élvezem, amikor legyőzöm a barátnőmet a Monopoly Deal kártyajátékban. Emellett van egy környezetkímélő megoldásokat kínáló, gyepápolással foglalkozó cégem otthon (Green Core Organics – a szerk.), Minnetonkában, amivel sok teendő akad, szóval nem unatkozom a jégkorongon túl sem.