Bár hosszabbítás nem lett, a Brassó és a BJA HC így is a legvégéig húzta azt, hogy kiderüljön, melyik csapat jut a döntőbe.
Corona Brasov (1.)–Budapest Jégkorong Akadémia HC (6.) 4–2 (0–2, 1–0, 3–0)
Gólok: 07:24 Nagy G. (Honejsek, Boros, EH, 0-1), 19:28 Pilon (Banga, Novotny, 0-2), 36:01 Valchar (Wardley, D. Levin, 1-2), 44:21 Részegh T. (Gecse, Gajdó, 2-2), 59:09 Van Wormer (Welsh, Kóger, 3-2), 59:37 Welsh (4-2)
Végeredmény: 4–3
Remek hangulatban kezdődött Brassóban a Corona Brassó - BJA HC elődöntős párharcának hetedik, egyben utolsó meccse. Több nagy helyzete is volt a Brassónak, Farkason és a védelmen azonban aligha tudtak átjutni. Egy újabb nagyobb esély hullott az ölükbe, amikor Nádasyt kiküldték két percre a vendégektől, azonban fél perc sem telt el, amikor Nagy Gergő becselezte magát a kapu elé, és hátrányban megszerezte a vezetést (0-1).
A góltól felélénkült a budapesti együttes, aminek köszönhetően tovább növelte előnyét: Drake Pilon kanyarodott vissza Adorján kapuja mögül, és lőtte a hálóba a pakkot (0-2).
Kétgólos hátránnyal kezdte el a második harmadot a Brassó, a harmad felénél pedig még egy hátrányt is túl kellett élniük. A kiegészülés után azonban összejött a szépítés: Radim Valchar csapott le egy kipattanó korongra, és emelte Farkas kapujába (1-2). A gólt követően még egy előnyt is kapott a kék-sárga csapat, de nem tudott élni a lehetőséggel. Maradt a budapesti vezetés.
Az biztos volt, hogy mindkét csapat szeme előtt a döntő lebegett, amihez a hazaiakat Részegh Tamás vitte közelebb egy lépéssel, mikor egy jól irányzott korongba ért bele a kapu előtt, egyenlített a Brassó (2-2).
Kőkemény oda-vissza játékot követően Weidemann seperte be a korongot a jégen fekvő Adorján mellett, azonban némi videózás után a játékvezetők elvették a találatot, 2-2-vel folytatódott a mindent eldöntő mérkőzés.
Már-már úgy tűnt, hogy hosszabbítás és aranygól dönt arról, melyik csapat jut a döntőbe, végül az utolsó percben Jared Van Wormer bepöccintette Farkas mamutja alatt a pakkot, miközben elkorcsolyázott előtte (3-2).
Az egyenlítés reményében a BJA HC még lehozta kapusát, ami gyorsan megbosszulta magát, hiszen Jeremy Welsh egy semleges harmadból kiemelt koronggal beállította a 4-2-es végeredményt.
Ezzel eldőlt, hogy a 2025/26-os szezonban is két erdélyi csapat fog megküzdeni az Erste Liga trófeájáért, amelyek ráadásul az alapszakasz első és második helyein végeztek. A kérdés már csak annyi: megvédi a címét a Gyergyói HK, vagy a Corona Brassó emeli magasba a bajnoknak járó kupát?
A döntő játéknapjai:
április 9., 10., 13., 14., 16.*, 18.*, 20.*
*ha szükséges
Strenk Hunor, társ-vezetőedző, Corona Brassó:
„Úgy gondolom, az első 7–8 percben jól kezdtünk. Az volt a tervünk, hogy erősen indítunk, és meg is voltak a helyzeteink. Ezután viszont – ami sajnos már túl sokszor előfordult a párharc során – támadásban voltunk, ők pedig kontrából gólt szereztek. Ez néha frusztráló lehet, de a játékosaink kitartottak.
Szerintem a kulcs az volt, hogy még a második harmad vége előtt sikerült legalább egy gólt szereznünk, amivel közelebb kerültünk. A harmadik harmadra pedig úgy mentünk ki a jégre, hogy nincs olyan, hogy nem jutunk be a döntőbe – mindent ki fogunk adni magunkból. Ez a játékosok érdeme, ők vitték véghez.”
Matthew Myers, társ-vezetőedző, Corona Brassó:
„Ez egy hétmeccses párharc volt, ami igazából az, amit az ember látni szeretne a rájátszásban, ez nagyszerű. Őszintén szólva mindkét csapat mindent beleadott, ahogy Huni is mondta. Elismerés a BJA-nak: elképesztő párharcot játszottak rövid paddal, és elvitték a hetedik meccsig.
A mai mérkőzés sem volt könnyű számunkra, ahogy az egész sorozat sem. De elismerés a játékosainknak: kitartottak, az utolsó pillanatig hajtottak, és elvégezték a feladatot. Nagyszerű volt.”
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJA HC:
„Azt mondtam a srácoknak: kiváltság, ha valaki hetedik mérkőzést játszhat. Mindkét csapat megérdemelte volna a döntőt. De ilyen az élet, és az élet néha kemény. Nekünk 15 játékosunk volt, köztük nagyon sok fiatal. Ez egy nagyon jó szezon volt, és rendkívül büszke vagyok a csapatomra.
Ezért sem értettem a játékvezetők döntését a gólunk után. Először is gratulálok a Brassónak – teljes mértékben megérdemelték. De emiatt érzem úgy, hogy az a döntés igazságtalan volt a játékvezetők részéről. Ez a valóság.
Az élet néha könnyű, néha nagyon nehéz. Edzőként a szezon végén azt érzem: csalódott vagyok, de ez volt a maximum, amit a csapatom és a játékosaim ki tudtak hozni magukból. Ezért vagyok edző. Most ez a pillanat fáj, de rendkívül büszke vagyok az „utolsó mohikánokra”