A DVTK vezetőedzője is talált pozitívumokat a negyedik elődöntőben, nemcsak a 4–0-ra nyerő Gyergyó mestere.
DVTK Jegesmedvék (5.)–Gyergyói HK (2.) 0–4 (0–1, 0–2, 0–1)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 3–1 a Gyergyó javára
Láda Balázs (vezetőedző, DVTK): „Nehéz mit mondani, mert őszintén szólva ez volt a szezon legjobb meccse számunkra. Olyan arcát mutatta a csapat, amit korábban nem, igazi rájátszás mérkőzés volt, playoffhangulattal, tűzzel, szívvel és hogyha a DVTK-címer kötelez, akkor mi ennek eleget tettünk.
A legnagyobb problémánk az volt, hogy nem voltunk fegyelmezettek. Az első góljuknál még meccsben voltunk, de a másodiknál a támadó harmadból indultak el szólóban, azt nem lehet megengedni.
A rutin győzött, a második gól megölte a momentumot, ami 2–0-nál még megvolt, aztán megint volt egy hibánk. Lehet, hogy lövésben jónak tűnünk, de a legnagyobb problémánk az volt, hogy mindig vártunk, mindig tettünk még egy lépést és akkor mindig ott volt egy ütő – ehelyett hamarabb, több kapuralövést kellett volna elengednünk, több takarással. Fegyelmezettebbnek kell lenni, és ha fent tudjuk tartani ezt az állapotot, akkor még lesznek mérkőzések.
Szerintem a nézők is jól szórakoztak és azt látták, amit látni szeretnének itthon. Úgyhogy le a kalappal a srácok előtt, örülünk, hogy egy ilyen meccset játszottunk egy ilyen jó ellenféllel.”
Szilassy Zoltán (vezetőedző, Gyergyó): „A 4–0 tükrében mondhatni, hogy sima volt. A második harmadnak a második felében belementünk ebbe az ide-oda hokiba, nem kontrolláltuk a játékot megfelelően. Egyrészt hiányzott a magasember a támadóharmadban, másrészt próbáltunk a semleges harmadban olyan korongokat megnyomni, ami nem volt nyomásközelben, ahelyett, hogy kompaktak maradtunk volna. Kicsit kinyílt a távolság a hátvédek és csatárok között és ebből az ellenfélnek az elugrásai veszélyt teremtettek, többször nagy helyzet adódott: fölé, alá, mellélőttek, vagy a kapusunk hárított parádésan. Azt a részt úgy tudtuk túlélni, hogy lőttünk két gólt és a 3–0 olyan távolság, ami veszélyes, de jó volt arra, hogy kicsit lehiggadjunk a harmadik harmadra, átbeszéljük, hogy az egyensúly legyen meg, ésa harmadik harmadban maximálisan benne is volt.
Ráadásul rengeteget blokkoltunk a harmadik harmadban, a szívünk is a helyén volt, kívülről tudott csak az ellenfél lövöldözni, azokat pedig blokkoltuk vagy testtel, vagy ütővel. A topjátékosaink is dobálták magukat a korongba, amikor kellett, nem csak azok, akiknek ez a fő feladatuk. Ez megmutatja azt a kohéziót, ami ebben a csapatban lakozik.
Örülünk, hogy kimaxoltuk ezt az utat, készülünk a következő meccsre, nyilván más célunk nincs, mint meg szeretnénk nyerni. Az ellenfél ezzel „do or die”-szituációba került, biztos, hogy ez nagy energiákat fog mozgósítani, de megfelelő türelemmel kell játszanunk és feszes korongfegyelemmel.”
Budapest Jégkorong Akadémia HC (6.)–Corona Brasov (1.) 2–7 (1–1, 1–4, 0–2)
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 2–2
Marton Tibor (másodedző, BJA HC): „Igazából azt gondolom, hogy az eredményjelző nem feltétlenül a játék képét tükrözi. Voltak jó momentumaink, voltak jó lehetőségeink, sajnos ezt most rosszabb százalékban használtuk ki mint a Brassó, ennek köszönhetően a végére egy picit kinyílt az olló.
De ez volt a 20. playoffmérkőzésünk, nyilván fejben van egy kis fáradtság – van ilyen, de megyünk Brassóba, és ott megteszünk mindent."
Strenk Hunor (társ-vezetőedző, Brassó): „Nem kezdtük megfelelő intenzitással a meccset, főleg az első 6-8 percben. Viszont utána, amikor a lábak elkezdtek járni, akkor már jobban tetszett.
Az első góljuk pontosan olyan szituációból esett, amit átbeszéltünk többször. Még nincs is náluk a korong, vagy épp, hogy megszerzik, de már rögtön szaladnak ki a középső harmadba, amiben egyébként nagyon jók.
Aztán fontos volt, hogy tudtunk erre válaszolni. A második harmadban megint megszereztük a vezetést, egy kicsit deja vum volt azzal kapcsolatban, hogy megint könnyen visszaadtuk a vezetést. De utána az volt a kulcsa ennek a mérkőzésnek, hogy a második harmad végén két fontos gólt tudtunk szerezni. Utána úgy jöttünk ki a harmadik harmadra, hogy szeretnénk végigjátszani a 60 percet, és minden ütközést befejezve, fizikális hokit játszsunk, és érkezünk meg a kapujuk elé. Szerencsére még sikerült néhány gólt is szereznünk."